Döntött az Alkotmánybíróság a devizahiteles törvény ügyében

A devizahiteles perek kapcsán született Alkotmánybírósági határozat értelmében alkotmányosak a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény vitatott rendelkezései. A nyáron elfogadott ún. devizahiteles törvény semmisnek mondta ki az árfolyamrést, és helyette a Magyar Nemzeti Bank (MNB) hivatalos devizaárfolyam alkalmazását írta elő a pénzügyi intézmények számára, valamint a rendelkezései alapján vélelmezni kell a devizahiteles szerződések egyoldalú módosításainak - kamat-, díj-, és költségemelésének - tisztességtelenségét. A törvény szerint ezek a szerződéses kikötések érvénytelenek. Azonban, a jogszabály lehetőséget biztosított a pénzügyi intézmények számára, hogy e törvényi vélelmet megdöntsék, és bírósági úton bizonyítsák, hogy az általuk alkalmazott egyoldalú kamatemelést, költségemelést, illetve díjemelést lehetővé tevő szerződéses kikötések tisztességesek.

A devizahiteles törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálatát első fokon, a Fővárosi Törvényszéken megindult perekben, három törvényszéki bíró kezdeményezte. Az Alkotmánybíróság az indítványok alapján elsősorban azt vizsgálta, hogy a törvény rendelkezései sértik-e a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, továbbá, hogy a bírósági eljárások szabályai megfelelnek-e a tisztességes eljárás követelményeinek.

A tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a deviza- és forinthitelezésből eredő vitás kérdések nem pusztán az érintett adósok problémái, hanem azok nemzetgazdasági és így össztársadalmi jelentőségűek. Ebből következően, nem oldhatók meg hatékonyan kizárólag a hagyományos polgári perekben. A pénzügyi intézmények számára biztosított, rövid, 30 napos keresetindítási határidő nem tekinthető sem szükségtelen, sem aránytalan alapjog-korlátozásnak. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ez az idő elegendő volt arra, hogy a pénzügyi intézmények reálisan mérlegelni tudják és elhatározhassák, hogy meg kívánják-e dönteni a tisztességtelenség törvényi vélelmét. Továbbá, azért is volt elegendő, mivel a felkészüléshez a pénzügyi intézmény felperesek felhasználhatták a korábban ellenük indított perekben rendelkezésre álló érveket és bizonyítékokat is. Az eljárásban alkalmazott egyéb, szintén viszonylag rövid határidőkkel összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy azok sem tekinthetők a felek által teljesíthetetlennek, vagy olyannak, melyek kizárnák a megalapozott döntés meghozatalát.

A visszaható jogalkotással kapcsolatban megállapította, hogy a devizahiteles törvény nem alkotott új anyagi jogszabályt visszamenőleg, hanem az érintett időszakban mindig is hatályban volt anyagi jogszabálynak az európai és a magyar bírósági gyakorlat által kidolgozott és kötelezően alkalmazott értelmezését foglalta törvénybe.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezéseket teljes egészében elutasította.

Az Alkotmánybíróság nem vizsgálta sem az árfolyamkockázat, sem pedig az árfolyamrés alkotmányosságát. Ugyancsak nem volt tárgya a most meghozott határozatnak a Fővárosi Ítélőtábla által másodfokon - négy bank esetében-, benyújtott bírói kezdeményezések, valamint az érintettek által benyújtott alkotmányjogi panaszok elbírálása. A még másodfokon folyamatban lévő ügyekben az Alkotmánybíróság folytatja a vizsgálatot, és hamarosan döntést fog hozni.